Van a Földünknek néhány olyan pontja, amelynek a neve már önmagában is a felhőtlen, paradicsomi nyaralást juttatja eszünkbe.  Az egyik ilyen Zanzibár, mely egyben Freddie Mercury szülőhelye is. Itt a nyaralót türkizkék tenger, hófehér strandok, egzotikus piacok várják.

A hivatalosan Tanzániához tartozó, de félig-meddig autonóm státusszal rendelkező szigeten tárt karokkal várják a turistákat. A helyiek barátságos „Jambo” felkiáltással üdvözlik az utcán az idelátogatókat, ahol a turizmus az egyik legfontosabb bevételi forrás, számos munkahely függ tőle és ennek a helyiek is tudatában vannak. Zanzibár perzsául „a feketék partját” jelentheti, arabul „szép földet” jelölhet. Teljes területe akkora, mint Vas megye fele. Már a 8. században fontos szerepet játszott a Távol-Kelet és Afrika kereskedelmében. Később az európai nagyhatalmak kulcsfontosságú játékszere lett.

Mennyei strandok hófehér, simogatóan bársonyos homokkal, kókuszpálmákkal és a türkizkék tenger úszásra csábít, mindez olyan, mint egy romantikus regény háttere. Ténylegesen a legszebb afrikai strandokat felsoroló listán helyet kapott két itteni strand is, Nkupenda és Paje. De a partszakasz nagy részét még nem fedezték fel a turisták, itt kilométereken keresztül csak kagylókat kereső vagy kókuszdiót elásó helyiekkel lehet találkozni. (A kókuszdiót hónapokkal később újból kiássák, ekkor a tengervíz már annyira felpuhítja, hogy a rostjait is lehet használni.)

Érdekes látnivalóval szolgál Stone Town, amely az UNESCO világörökséghez tartozik. Sajnos a felújításra nem futja, csak néhány házat renoválnak egyéni befektetők. A szűk utcácskákon egymást érik a kisebb üzletek, ahol afrikai kézműves termékeket, fűszereket lehet vásárolni.  Előbb-utóbb a Darajani-piacon lukad ki a Stone Town-ban bolyongó, ahol roppanós gyümölcsöt, zöldséget, frissen fogott halat lehet venni.  Stone Town-ban látható a szultán palotája, a Csodák Háza, amelyet a XIX. század végén építettet az uralkodó. A neve arra utal, hogy akkoriban ez az épület dicsekedhetett elsőként áram- és ivóvízellátással. A közelben található egy 300 éves erődítmény (angolul: Old Fort), amely szintén érdekes látnivalóval szolgál. Manapság koncerteket is szerveznek itt.

Mivel a városlakók zöme muszlim, ezért éjszakai élet alig van, inkább a szállodákban és az ahhoz tartozó bárban lehet alkoholt fogyasztani. A Forodhani-piacon éjjel pezseg az élet, ahol grillezett halat és zanzibári pizzát lehet fogyasztani valamint számos helyi specialitást, kardamom és curry, szegfűszeg és fahéj illata száll a levegőben.

Ha már ételeknél tartunk, a rabszolga kereskedelem sötét évszázadaiban arabok, indiaiak és európaiak fordultak itt meg és befolyásolták az helyi gasztronómiát. Egytálételek, rizs, hal minden létező variációban, mindez számunkra ismeretlen fűszerekkel, amelyek helyben teremnek, és amire a helyiek okkal és joggal büszkék. Az idelátogatónak érdemes egy helyi fűszerfarmot is meglátogatnia, ahol szerecsendiót, borsot, szegfűszeget, gyömbért, vaníliát és sok más fűszert is termesztenek. A helyiek nemcsak ételeikhez használják a fűszereket, hanem természetes gyógyító erejüket is segítségül hívják szükség esetén.

A kókuszdió itt hozzátartozik a hétköznapokhoz: minden részét felhasználják a helyiek, iszák kókuszvízként, eszik a gyümölcshúst, ételeiket kókusztejjel finomítják, rostjaiból hétköznapi tárgyakat készítenek. A kókuszdió szedése veszélyes, annak is, aki több méter magasra felmászik, de annak is, aki a földön szedi össze a leeső 2 kilógrammos termést, vagy éppen csak arra jár.

Az elmúlt években Zanzibáron számos szálloda épült, ezzel ringbe szállva a Maldív- és a Seychelle- szigetekkel a turistákért. Sokan az előző két turisztikai célpontot megjárva döntenek Zanzibár mellett és nem csalódnak benne.