A szigeten lakó tainó indiánok eredetileg Kiskeya nevet adták földjüknek, ami „ csodálatos országot” jelent. Kell ennél jobb ómen egy kellemes nyaraláshoz? Na ugye!

Igaz, egy másik verzió szerint Ayití (hegyes föld) nevet is használták az őslakosok, akik ma a lakosság alig 1%-t teszik ki. Kolumbusz 1492-ben itt érte el Amerikát és a fantáziadús „La Isla Española”  (spanyol sziget) névvel illette a frissen felfedezett szigetet. Ezt ferdítették el az angolok Hispaniolára (kis Spanyolország).

A történelem folyamán, a sziget keleti részén a spanyolok, a nyugati részen a franciák uralkodtak, ez utóbbiból lett a mai Haiti, míg az előbbiből a Dominikai Köztársaság.  Kuba után ez a Karib-tenger második legnagyobb szigete, és azon kevés szigetek egyike, ahol két elismert állam fekszik.

A mai Santo Domingo-t, eredetileg Kolumbusz testvére alapította, így ez a legrégebbi még létező, európaiak által alapított város Amerikában. Másik érdekesség, hogy Kolumbusz fia, Diego Colón is irányította a szigetet és alapította meg 1512-ben az első egyetemet az új világban.

A franciák uralma alatt a sziget felvirágzott, főleg az ültetvényeknek köszönhetően, a XVIII. században Franciaország leggazdagabb gyarmata volt. Bár 1758-ban az egyik leghíresebb felkelőt Mackandal-t még élve megégették, harminc évvel később Párizsban már megállapodtak a rabszolgaság fokozatos eltörléséről.

A francia forradalom itt is éreztette hatását: a fehér lakosok egyik része uralkodópárti volt, a szegényebbek viszont a forradalmat támogatták. Volt, aki autonómiát akart, a mulattok és a rabszolgák szabadságot és egyenlő jogokat.  Ebből a helyzetből egyenesen következett a felkelések sorozata. Franciák a spanyolok ellen, királypártiak a függetlenséget támogatók ellen, mulattok, meszticek és rabszolgák a jogaikért, végül amerikai beavatkozás és helyi diktátorok tarkították történelmüket.

Nemzeti konyhájukat nagyban befolyásolták a behurcolt rabszolgák és a gyarmatosítók. A karib térségben honos kreol konyhában keverednek az indián, a spanyol, a francia, az afrikai ízek.  Ételeikhez a tenger számos alapanyagot kínál, kedvelt alapanyag a főző banán, a kókuszdió, a kukorica és a bab, borsó, rizs, csirke, marhahús, vagy sertéshús. Szívesen kínálnak friss gyümölcsöt és az abból facsart leveket.

Sok egzotikus nyaralóhelyben csalódik a vendég, itt viszont tényleg hófehér homok és sudár pálmafák várják a strandolót. Kellemes kirándulási lehetőségek, érintetlen természet gondoskodik elegendő látnivalóról, hogy az ember ne unja meg a lustálkodást a luxusban.

Limon-vízesések, Bacardi-sziget, lovaglás a vízesésekhez, fürdés a vízesésben, delfinekkel úszás, bálnales hajóról, búvárkodás korallzátonyoknál, szörf, vízisí csábítja a vendéget. Santo Domingo belvárosa (Zona Colonial) az Unesco világörökség része és a gyarmati stílusú belvárosa nagyon hangulatos, nem beszélve a helyi éttermek sokszínűségéről, melynek leginkább a turisták örvendezhetnek.

A sziget bámulatosan változatos tájakkal dicsekedhet: erdők, tengerpartok, szavannák, tavak, lagúnák váltják egymást és találhatók meg kis távolságokra egymástól. Az ország nem túl nagy - feleakkora, mint  Magyarország -, mégis jelentős eltérések vannak éghajlatában a különböző partszakaszok között.

Az északi part május és október (Cabarete, Las Galeras, Las Terrenas, Playa Rincón, Playa Dorada), míg a keleti december és július között a legkellemesebb (Punta Cana, Costa de Coco), a déli viszont novembertől és áprilisig ideális (Boca Chica, La Romana). Valahova tehát szinte egész évben mehetink a szigeten. Az Este nemzeti parkhoz tartozó Saona szigetén található a legszebb strand, mely természetes, lenyűgöző és nem utolsó sorban kiváló a búvárkodásra.

http://www.deltareisen.hu/dominikai-koztarsasag