A Zöld-foki Köztársaság egy demokratikus szigetállam, az afrikai kontinens közelében, a Zöld-foktól néhány kilométerre az Atlanti-óceánban. Az egykor lakatlan szigeteket 1460-ban fedezték fel, még Kolombusz Kristóf is járt a szigeten. Később a rabszolga-kereskedelem egyik állomása volt. Az egykori portugál gyarmat 1975-ben nyerte el függetlenségét. A szigetcsoport 10 nagyobb szigete közül 9 lakott, az öt kisebb szigete lakatlan. Szinte ismeretlen úti cél a pihenni vágyóknak.

A szigetek vulkánikus eredetűek. Mindegyiken tengerparti síkság keretezi a vulkanikus kúpokat, a legmagasabb pontjai a Pico do Fogo (2829 m, Fogo, aktív a mai napig) és a Topo da Coroa (1979 m).

Ékes példája ennek a ma már természetvédelmi területté nyilvánított Santa Luzia-sziget. A sziget benépesedése előtt egy édesvizű tó volt a szigeten, amely nem egy forrásból eredt, hanem az idők során a kövek által megszűrt esővíz gyűlt fel. Négyszáz év alatt a tó kiszáradt, csupán néhány kisebb patak maradt meg. Mára már csak négy sziget rendelkezik folyamatos édesvizet adó forrásokkal, de a túlzott fogyasztás miatt ezeket is fenyegeti az elsivatagosodás.

Éghajlata a passzátszél miatt száraz, a páratartalom 70% körüli, kellemes óceáni a klíma. Egész évben 23-30 °C a jellemző. A tenger 22-27 °C, amely vonzó az ide látogató turistáknak. A szigeteket földrajzi helyzetük alapján két csoportba sorolják: a Szél felőliek (Boa Vista, Sal, São Nicolau-sziget, Santa Luzia-sziget, São Vicente-sziget, Santo Antão-sziget) és a Szélcsendes (Brava, Fogo, Maio, Santiago) szigetek.

Sajátos élővilága van, erre néhány példa: az Alexander-sarlósfecske, a zöldfoki nádiposzáta, a zöldfoki óriás gekkó.

A Zöld-foki Köztársaság fővárosa és legnépesebb települése a Santiago-szigeten lévő Praia. Hivatalos nyelv a portugál, de kreolul is beszélnek.

A szigeteket repülővel érdemes megközelíteni, a szigetek között repülővel illetve komppal lehet közlekedni.

A kellemes klíma mellett csábító a vendégek számára a tengerpartja, főleg a vitorlázóknak és a szörfösök, búvárkodók számára. A hegymászók és túrázni vágyók is megtalálják számításukat. Kultúrája (irodalom, zene, festészet) az egyik leggazdagabb Afrikában, a kreol hétköznapok és ünnepek is vonzóak az európaiaknak.